Az irodalmi Nobel-díj lehetséges várományosai között említi Krasznahorkai Lászlót a tekintélyes amerikai lap, a The New Yorker. A cikk szerzője James Wood úgy fogalmaz, hogy a magyar író „narratívájának lassú lávafolyama”, Samuel Beckett, Claude Simon, Thomas Bernhard és José Saramago művészetéhez hasonlatos.
A kritikus a Szirtes György költő által fordított Háború és háború, Az ellenállás melankóliája,
valamint a Max Neumann festővel közösen jegyzett Állatvanbent című műveket ismerteti és méltatja írásában.
Wood szerint a magyar író, aki a felsorolt alkotók közül a legfurcsább, „az őrület határáig vizsgálja a valóságot”. A kritikus ismertette az Amerikában és főleg Németországban sok időt eltöltött szerző életét és a Tarr Béláéval szorosan összefonódó munkásságát. Megjegyzi, hogy a rendező filmjeinek merészsége és szigora nem adja vissza Krasznahorkai prózájának mélységét, igaz, nem is állított ilyen célt maga elé.
A The New Yorker szerzője megemlíti, hogy Krasznahorkai Lászlót német közegben potenciális irodalmi Nobel-díjasként emlegetik.
